2015. március 31., kedd

100 nap imádságban 7

7. nap - 2015. március 21. kedd

IMACÉLOK:
1.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Generál Konferenciai ülésszakra, és Isten világszéles egyházára, hogy a munka befejeződjön, és hazamehessünk  
2.   Imádkozzunk azért, hogy a programok és minden programvezető, beleértve a bizottsági üléseket is a Szentlélektől vezettettek legyenek, és ezek az összejövetelek életet megváltoztató események legyenek, nem csupán ügyek intézése. 
3.   Imádkozzunk a Krisztusban való egységért a küldöttek között és a jelenlevők között is, hogy ez felülkerekedjen minden véleménykülönbségen, és hogy a résztvevők alázattal fogadjanak el minden eredményt, amely talán nincs összhangban az ő személyes meggyőződésükkel.
4.   Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a Generál Konferencia hír és kommunikációs munkaközösségét, hogy a beszámolók időben megérkezzenek, és a fontos hírek eljussanak a várakozó világegyházhoz.
5.   Imádkozzunk a lelkészi közösségért, hogy Isten adjon nekik erőt és bölcsességet abban, ahogy előkészítik bizonyságtevéseiket.
6.   Imádkozzunk a 777-es imakezdeményezésért, hogy gyülekezeti tagok tovább folytassák az imát minden reggel és este 7 órakor a Szentlélek különleges áldásáért, amelyre oly nagy szükségünk van.
7.   Imádkozzunk azért, hogy a kiállítási részleg tükrözze Isten különleges munkáját az emberi szívekben és Isten áldását népe misszióján.  
8.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Dél-Csendes-óceáni Divízió és a Dél-Ázsiai Csendes-óceáni Divízió vezetőségére: Barry Oliver, Lionel Smith, Rodney Brady (SPD), Alberto Gulfan Jr., Saw Samuel, Sergie Ferrer (SSD) és munkaközösségükre.
9.   Imádkozzunk a Nagyvárosi misszió kezdeményezésekért ezekben a divíziókban.
10.               Imádkozzunk befolyásközpontok létrehozásáért különösképpen a világ nagyobb városaiban, amelyek segíthetik a mindennapi életükben az embereket, és bemutathatják Krisztus szeretetét.

Ismerjük el a kereszt erejét

Mindig jó gyermek voltam. Konzervatív otthonban nőttem fel. Mi nem tettünk olyan „rossz” dolgokat, amilyeneket ott kint a világban az emberek tesznek. Soha nem ittam, nem cigarettáztam és nem drogoztam. Ó, azért voltak tévedéseim és néhány kis bűn, amellyel folyamatosan küszködtem, de semmi olyan, amilyennel a legtöbb embernek dolga van (ezt csak nagyon halkan mondom).

Aztán 2008-ban elmentem egy misszióútra Dhakába, Banglades fővárosába – egy olyan országba, amelynek a lakossága meghaladja a 150 milliót. Annak ellenére, hogy több missziós úton is voltam a Harmadik világ országaiban, a fájdalom és a szenvedés, amit most láttam, a bensőmig megrázott. Ahogy az embertömegek reménytelen tekintetét láttam, a szívem arra vágyott, hogy tegyek valamit értük, de mit? Még akkor is, amikor a barátaimmal megosztottuk ételünk egy részét az éhezőkkel, olyan volt, mintha semmit sem tettünk volna. A szükségletek olyan nagyok voltak.

Nem sokkal a reggeli áhítatok után, az Úr hirtelen rámutatott szívem igazi állapotára. Titokban talán gratulálhattam volna magamnak azért, hogy legalább néhány embernek segítettem, de hirtelen rájöttem arra, hogy a szívem szennyes, éppen olyan, mint a Dhaka-i nyomortelepek. Évekig úgy véltem, elég jól állok lelkileg, valójában azonban a szívem tele volt büszkeséggel. Sőt, gyakran még különbnek is éreztem magam másoknál, mert úgy ítéltem meg, a bűneim nem olyan súlyosak, mint az övéik, és különben is, én sokgenerációs adventista családból származom.
  
Végül ott, a város zajában döbbentem rá először arra, milyen óriási szükségben vagyok, s hogy saját erőmből élni Krisztusért éppen olyan lehetetlen, mint saját erőmből táplálni a reménytelen embermilliókat Dhakában. Igen, megpróbálhattam segíteni egy pár embernek éppúgy, mint ahogy megpróbálhattam pár dolgot megváltoztatni a saját szívemben.

De bármekkora erőfeszítést fejtettem is ki, rájöttem, hogy kudarcot vallok, mert a valóság az, hogy bár törekszem a keresztényi életre, a saját jócselekedeteim sosem lesznek „elég jók”.  A szívem teljes átalakulására és alapos átvizsgálására volt szükség, és ezt csak a Mindenható Isten tehette meg.

A Biblia ezt mondja Ézs 64:6-ban: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél” (új prot. ford.).

De hála legyen Istennek azért, hogy miután megláttatja velünk szívünk valódi állapotát, a reményt is felajánlja nekünk. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

Azon a reggelen, miközben a Bibliám fölött elmélkedtem ezeken a szakaszokon, az utca összes zaja elhalkult, és én zavartalanul szemléltem Megváltóm szeretetét úgy, mint még soha. És a síráson kívül semmi másra nem voltam képes.

Látjátok, annak ellenére, hogy egész életemben keresztény voltam, és hűségesen törekedtem arra, hogy Istent szolgáljam, addig a napig kellett várnom arra, hogy a kereszt hatalma és szépsége valóságosan és drámaian megérintse a szívemet, és lelki életem fókusza teljesen megváltozzék.

Szívből jövő imádság:

Drága Uram, lassan végéhez közeledik az első hét az egyházunk 100 napos imaláncában. Segíts nekünk, hogy friss erővel érintsen meg mindaz, amit értünk tettél a kereszten, és ez az érintés személyes és valóságos legyen, ne csupán elméleti! Segíts felismerni kiontott vérednek erejét, ami nemcsak, hogy megtisztít minden bűnünktől, de hatalmat ad ahhoz is, hogy új életet éljünk Tebenned. Bár ragadna meg bennünket ez a valóság, és változtatna meg teljesen! Segíts megértenünk, hogy nélküled semmit sem cselekedhetünk! Végül segíts, hogy ki tudjuk nyújtani kezünket a körülöttünk élők felé, és meg tudjuk osztani velük az evangélium jó hírét! Oly sokan haldoklanak anélkül, hogy egyszer is megpillantanák csodálatos szeretetedet! Segíts, hogy a te kezed és a te lábad lehessünk a haldokló világ számára! Ámen.

Írta: Melody Mason



2015. március 30., hétfő

100 nap imádságban 6

6. nap - 2015. március 30. hétfő

IMACÉLOK:
1.   Imádkozzunk azért, hogy Ellen White 1901-es látomása: "ami megtörténhetett volna" valójában megtörténjék 2015-ben Jézus visszatérésének siettetésére.
2.   Imádkozzunk azért, hogy a Generál Konferenciai ülésszak indítson el egy alapos megújulást minden jelenlevőben.
3.   Imádkozzunk azért, hogy Isten jelenléte töltse be az Alamodome-ot olyan hatalmasan, hogy akik belépnek a terembe, érezzék az Ő jelenlétét. 
4.   Imádkozzunk azért, hogy az összejövetelek imaalkalmai mélységes jelentőséggel bírjanak és hasznosak legyenek mindenki számára.
5.   Imádkozzunk azért, hogy a jelenlevők az Alamodome F termét imaszobának különíthessék el.
6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten Szentlelke vezessen a nehéz témák megvitatásában (nők lelkésszé szentelése, a teremtésről szóló hitelvünk, az egyházi szabályzók és a Gyülekezeti kézikönyv) és a döntéshozatalban is. 
7.   Imádkozzunk azért, hogy a zenei szolgálatok a Generál Konferencia ülésszakán Istent dicsőítsék és az embereket közelebb vonják Jézushoz.
8.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért az Észak-ázsia-Csendes-óceáni és a Dél-Amerikai divízió vezetőségére: Jairyong Lee, Akeri Suzuki, Kenneth Osborn (NSD), Erton Kohler, Magdiel Perez Schulz, Marlon de Souza Lopez (SAD) és munkaközösségükre.
9.   Imádkozzunk a Nagyvárosi missziós kezdeményezésekért ezen divíziók számos településén. 
10.               Imádkozzunk azért, hogy nagyobb érdeklődés kísérje és nagyobb támogatásban részesüljön a hetednapi oktatás minden gyülekezet és adminisztráció részéről és, hogy az adventista oktatás megőrizze tisztaságát.

Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem!

Amint tovább imádkozunk egyházunkért és a közelgő Generál Konferenciai ülésszakért, emlékezzünk Jákob életére.

Jákob tudta, hogy Isten meg akarja áldani őt. Tulajdonképpen neki kellett megkapni az elsőszülöttséggel járó áldásokat, de amit elveszített stratégiájával és gondos tervezésével, azt megadta neki az Isten imájára való válaszként. Ahhoz, hogy az áldást megkapjuk, nekünk is küzdenünk kell éspedig ugyanazzal a hozzáállással, amellyel Jákob is küzdött: "Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem" (1 Móz 32:27)

Ellen White ezt mondja el nekünk: "Jákob győzött, mert állhatatos és határozott volt. Tapasztalata a kitartó ima hatalmát tanúsítja. Most kell megtanulnunk a győzelmes ima, a rendületlen hit leckéjét. Krisztus egyházának és a keresztény embernek nem azok a legnagyobb győzelmei, amelyeket tehetséggel vagy műveltséggel, gazdagsággal vagy az emberek jóindulatával elér, hanem amelyeket Isten fogadótermében arat, amikor komoly, küzdő hite belekapaszkodik Isten hatalmának erős karjába" (Pátriárkák és próféták 162. oldal)

A történet ezen részének a szépsége abban van, hogy imában való küzdelmének eredményeképpen nemcsak azokat az áldásokat kapta meg, amelyeket keresett, hanem annál sokkal többet. Új nevet kapott: Izrael, ami azt jelenti, hogy "küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél" (1 Mózes 32:29). Képzeljük csak el, hogy milyen lenne az, hogy küzdenénk az Istennel és győznénk! A jó hír az, hogy ez megtörténhet. A győzelem nemcsak a Jákobé, hanem mindannyiunké is lehet.

Szívből jövő imádság

Szerető Istenünk, az egyházért imádkozunk. Imádkozunk bölcsességét vezetőink számára. Legfőként a Szentlélek áldásáért imádkozunk. Mi nem tudjuk, hogy mire van a legnagyobb szükségünk, de Te tudod. Kérünk, dogozz a szívünkben a Te dicsőségedre! Ámen.


2015. március 28., szombat

100 nap imádságban 5

5. nap - 2015. március 29. vasárnap

IMACÉLOK:
1.   Imádkozzunk a késői eső kitöltetéséért a közelgő Generál Konferenciai ülésszakra, amely elvezet a végső hangos kiáltáshoz és felhatalmaz a munka befejezéséhez, hogy hazamehessünk a mennyországba.
2.   Imádkozzunk azért, hogy Isten olyan embereket hozzon a Generál Konferencia ülésére, akiket Ő szeretne ott látni, és hogy a résztvevők (úgy a vezetők, mint a laikusok) megtértek, újra megtértek legyenek, vagy olyanok, akik erős késztetést éreznek, hogy mélyebb közösségre jussanak Krisztussal ezen az ülésen.
3.   Imádkozzunk azért, hogy mindenki alárendelje magát Isten akaratának, és buzgón imádkozzon azért, hogy Isten akarata valósuljon meg.
4.   Imádkozzunk azért, hogy senki se próbálja meg manipulálni a napirendet és az üléseket, hanem engedje, hogy a Szentlélek hatást gyakoroljon a szívekre.   
5.   Imádkozzunk azért, hogy Isten vezesse a jelölő bizottságokat, választási bizottságokat stb.
6.   Imádkozzunk azért, hogy az ételek egészségesek és ízletesek legyenek, hogy a küldöttek egészségesek legyenek és legyen erejük az ülések idején.
7.   Imádkozzunk azokért, akik a színfalak mögött dolgoznak a tervezésen és a logisztikai feladatokon a San Antonio-i Generál Konferencia lebonyolításában.
8.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért az Észak-Amerikai Divízió vezetőségére: Daniel Jackson, Alexander Bryant, Thomas Evans és munkaközösségére. 
9.   Imádkozzunk a Nagyvárosi missziós kezdeményezésekért az Észak-Amerikai Divízióban.
10.               Imádkozzunk azért, hogy több időt szenteljünk a Biblia tanulmányozására és imádságra a vezetőkért és laikusokért, hogy teljesen átengedjük Istennek az egyház vezetését, az Ő akarata szerint.

A megtört szívtől a lelki ébredésig

Hihetetlen volt a fájdalom. Végül a gödör mélyének köves talaján kötöttem ki.

A fürdőszoba padlóján feküdtem az éjszaka kellős közepén. Nem is gondoltam, hogy a megtört szív fizikailag is beteggé teheti az embert.

Életemből három évet egy kapcsolatba fektettem egy főiskolai barátnőmmel. Most mindennek vége, egyik napról a másikra. Hogyan tudnak a dolgok ilyen hirtelen megváltozni? Hol rontottam el?

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" - mondja a zsoltáros (Zsolt 37:4). Vajon nem próbáltam meg ezt? Igen, az elmúlt három hónapban megpróbáltam megújítani a kapcsolatomat Istennel, de az életemet még mindig a magam módján próbáltam élni, és nem voltam boldog. Tudtam, hogy valami hiányzik.

Ahogy elkezdtem olvasni Isten élő Igéjét, annál inkább ráébredtem a Jézussal való mélyebb kapcsolat szükségességére. Ahogy olvasok, elkezdem érezni, hogy a barátnőmmel való kapcsolat egy lelki akadály volt az életemben, de nem volt erőm szakítani, és nem is igazán akartam, hogy vége szakadjon. Elkezdtem imádkozni, de úgy, hogy ez egy biztonságos ima legyen: "Istenen, ha te úgy akarod, hogy vége legyen ennek a kapcsolatnak, akkor tegyél valamit, hogy véget érjen." És ő megtette.

"Kérjetek és adatik" - mondja Máté 7:7. Isten mindig megtartja szavát. Különösképpen akkor, amikor nemcsak egyvalaki kéri. A szüleim szintén imádkoztak értem, és másokat is megkértek, hogy imádkozzanak. Dicsőség az Úrnak! Isten él! Meghallgatja az imákat. Az én életem ma ennek a bizonyítéka.

A lelki gátak leomlásával, amelyekbe annyi energiát belefektettem, végül meghoztam életem legjobb döntését: "Rendben Isten... most adok neked 100% esélyt. Minden mást megpróbáltam. A vallással csak kontárkodtam, de most teljesen bele akarok merülni."

Vajmi keveset tudtam arról, hogy ez a döntésem hova vezet. Nemsokára találkozni fogok álmaim lányával és belevágunk Isten szolgálatába a teljes munkaidős lelkészi szolgálat izgalmas életébe. "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37:4).

Szívből jövő imádság:
Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy olyan elragadó vagy! Köszönjük azt, ahogy veszed életünk legkeményebb tapasztalatát, és felhasználod arra, hogy ráébressz a veled való mélyebb kapcsolat szükségességére. Isten, ma átengedjük magunkat Neked teljesen, hogy tedd meg velünk azt, ami szükséges ahhoz, hogy a veled való kapcsolat magasabb szintjére vezess el bennünket. Köszönjük, hogy rád bízhatjuk a jövőnket. Annak ellenére, hogy az előttünk álló bajok vészjóslónak tűnnek, nincs okunk a kétkedésre, hogy Te ezeket a dolgokat mind a mi örök javunkra fordítod, ha szerető karodra bízzuk magunkat teljesen. Urunk, vezess minket mélyebb közösségre Veled. Mindent alárendelünk Neked ma. Ámen.

Írta: Zac Page



2015. március 27., péntek

100 nap imádságban 4

4. nap - 2015. március 28. szombat

IMACÉLOK:
1.   Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek kitöltessék az egyház vezetőire, és hogy a közelgő Generál Konferenciai ülésszak fordulópont legyen az egyház történetében.
2.   Imádkozzunk azért, hogy fokozott sürgetést érezzünk, és hogy az egyház vezetői és tagjai rájöjjenek arra, hogy a vég idején élünk, és Jézus nagyon hamar visszajön.
3.   Imádkozzunk azért, hogy béke és öröm hasson át mindenkit, aki nap mint nap belép az Alamodome-ba.
4.   Imádkozzunk áldásért a női összejövetelekre és az imaszemináriumokra a Generál Konferencia ülésszakán.
5.   Imádkozzunk az audió-vizuális és technikai eszközökért, hogy jól működjenek, hogy az emberek mindent jól halljanak, bárhol is ülnek az épületben. 
6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten találjon istenfélő, tanítható és alázatos vezetőket a jövő számára; vezetőket, akik Krisztus-központú tanítást adnak, hogy az egyház be tudja tölteni a Menny által kijelölt feladatát a világban.
7.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért az Inter-Európai és a Dél-Afrikai- Indiai-óceáni Divíziók vezetőire: Bruno Vertallier, Gabriel Maurer, Norbert Zens, Paul Ratsara, Solomon Maphosa, Goodwell Nthani és munkatársaikra .
8.   Imádkozzunk a Nagyvárosi missziós kezdeményezésekért ezekben a Divíziókban.
9.   Imádkozzunk a növekvő részvállalásért és elkötelezettségért az evangélizációs és missziós tevékenységekben minden egyházi egységben és intézményben, ahogy az egyház folyamatos misszióját támogatják.
10.               Imádkozzunk fokozott összpontosításért a kiscsoportos missziós tevékenységekre, hogy minden gyülekezeti tag bekapcsolódjon a személyes bizonyságtevésbe, hogy hirdessük Isten nagy igazságát a történelem utolsó napjaiban.

Isten gondoskodik rólad!

“Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!” Lk 12:7

Amikor úgy döntünk, hogy elfogadjuk Krisztust, egy menny felé vezető utazásba kezdünk. Ha csak egyedüli hívők vagyunk a családunkban, vagy a településen, akkor sem vagyunk egyedül. Egy olyan testülethez tartozunk, amely átöleli az egész világot. Ez a menny felé való utazás azonban nem mindig könnyű. Hitet igényel minden egyes lépésnél.

Amikor Ábrahám elkezdte az ő hitbéli utazását, nem tudva, hogy hova megy és azt sem, hogy lesz-e fia, Isten kivitte egy éjjel őt a szabadba és megkérdezte, hogy meg tudja-e számolni a csillagokat: "Azután kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!" (1 Móz 15:5).

Miközben ábrahám nem tudta megszámolni a csillagokat, mi tudjuk, hogy Isten nemcsak megszámolni tudja őket, hanem a nevén is nevezi mindeniket (Zsolt 147:4). Ha Isten nevén ismeri a csillagokat, mennyivel inkább ismer személyesen mindannyiunkat?

Valamikor ezen a héten szánj egy kis időt és nézz fel a csillagokra, és emlékezz arra, hogy milyen hatalmas Istent szolgálunk. Noha Ő az egek Istene, gondoskodik jelen szükségleteinkről is. És ha gondoskodik rólunk, mennyivel inkább gondoskodik az Ő egyházáról.

Szívből jövő imádság

Drága Atyánk! Tudjuk, hogy Te teremtetted a csillagokat és te feszítetted ki az égboltot a Te nagy hatalmaddal. Azt is tudjuk, hogy mindannyiunkról személyesen gondoskodsz, úgy ahogy a Te egyházadról is. Taníts minket imádkozni, hitben Veled járni, Neked élni ma és az elkövetkező hetekben, ahogy a közös célokért imádkozunk. Jézusunk drága nevében. Ámen. 


100 nap imádságban 3

3. nap - 2015. március 27. péntek

IMACÉLOK
1.   Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek olyan mértékben kitöltessék ki egyházunkra a közelgő San Antonio-i Generál Konferenciai ülésszakon, mint eddig soha.
2.   Imádkozzunk azért, hogy mi mint gyülekezeti tagok megérthessük azt, hogy a Hetednapi Adventista Egyház egy prófétai mozgalom, prófétai üzenettel és küldetéssel, amelyet a menny bízott ránk.
3.   Imádkozzunk azért, hogy a nem adventista személyzet, akik az Alamodome-ban dolgoznak megérezzék Isten szeretetét és jelenlétén minden adventistában, és ez vezesse őket oda, hogy többet akarjanak megtudni. 
4.   Imádkozzunk azért, hogy a küldöttek lelkileg felkészülve érkezzenek a GK ülésszakra, hogy legyenek összhangban Isten akaratával azokban a döntésekben, amelyeket meg kell hozni.
5.   Imádkozzunk azért, hogy az igazi alázat lelkülete, krisztusi magatartás uralkodjon az előadások és tárgyalások alatt, és hogy szeretni és tisztelni tudjuk azokat, akiknek a nézetei talán különböznek a mienktől.
6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten olyan vezetőket helyezzen szolgálatba, akiket Ő akar minden választáson, szerte a világon a Generál Konferenciánál és az év végi összejöveteleken.
7.   Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek kitöltessen a Közép-amerikai Divízió és a Közép-kelet Észak-afrikai Divízió vezetőségére: Israel Leito, Elie Henry, Filberto Verduzco-Avila , Homer Trecartin, Tibor Szilvasi, Donovan Cleary és munkatársi közösségükre.
8.   Imádkozzunk a Nagyvárosi missziós kezdeményezésekért a Közép-amerikai Divízió és a Közép-kelet Észak-afrikai Divízió városaiban.
9.   Imádkozzunk minden hetednapi adventista média lehetőség bevonásáért világszerte az egyház munkájába, hogy még erőteljesebb evangélizációs és missziós hatást gyakorolhassunk az egész világra. 
10.               Imádkozzunk gyülekezetink lelkészeiért és egyházunk vezetőiért, hogy a Szentlélek kiáradjon rájuk és felhatalmazza őket küldetésük teljesítésére.

Fedezzük fel azt, Aki betölti az űrt

"Tudom kinek hittem!" Ezek voltak többek között Ellen White utolsó szavai halála előtt néhány nappal. Hálás vagyok Istennek, hogy most én is elmondhatom ugyanezt. Ez azonban nem volt mindig így.

Katolikusként nőttem fel, és gyakran küszködtem azzal, hogy értelmet találjak abban, amit a katekizmus osztályban vasárnaponként nekünk tanítottak. Isten nem egy közeli barát volt, hanem egy távoli és közömbös lény valahol ott a világűrben.

Amikor megkérdőjeleztem azt, amit tanítottak, azt mondták nekem, hogy "egy jó katolikus lány" nem kételkedik, hanem hisz. Ezért folytattam mindazt, amire tanítottak. Hétről-hétre, évről-évre részt vettem a misén, gyóntam és vezekeltem, és mindent megpróbáltam, hogy jó lány legyek.

Mindezt addig tettem, míg egy napon édesapám hirtelen meghalt. Akkor tizenhét éves voltam. Lesújtva és mérgesen elmenekültem Istentől és mindentől, ami lelki természetű, és züllött életet kezdtem élni. De nem ez lett a vég, mert Istennek volt egy terve velem.

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám" (Jer 29:11-13).

Végül, miután éveken keresztül próbáltam betölteni az űrt a szívemben a világ dolgaival, Isten megérintette a szívemet és magához vont engem egy adventista barátommal való bibliatanulmányozás által.

Ahogy tanulmányoztam és egyre többet megtudtam Jézusról, a Tízparancsolatról és a nagy küzdelem történeteiről, ezek annyira megérintettek, hogy szavakkal ki sem lehet fejezni. Tudtam, hogy megtaláltam azt, ami betölti az űrt a szívemben és az életemben. Ez nemcsak elmélet volt, vagy szabályrendszer, amit követnem kell, hanem egy Személy. Egy személyes közösség a világmindenség Urával, Jézus Krisztussal.  

Természetesen áldozattal járt Jézus és a tanult igazságok követése. Katolikus családom nem értett meg és gyakran kritizálta új életmódomat és hitemet. De Isten békét adott nekem az Ő Igéje által, és amikor hozzá kiáltottam, mindig meghallgatta erőtelen fohászomat.

Ma édesanyám, aki még mindig katolikus, "Boldog szombatot" kíván nekem és tiszteletben tartja hitemet. Látja azt a békességet, amellyel rendelkezem, még az élet viharai közepette is. Isten szava igaz. Igazi reménységet ad mindannyiunknak. Csak teljes szívünkből keresnünk kell az Ő orcáját. Ha ezt megtesszük, megtaláljuk Őt!

Szívből jövő imádság
Drága mennyei Atyánk! Közülünk egyesek hetednapi adventista hitben nőttek fel, de néhányan csak egy pár év óta ismerünk Téged. De mindannyiunknak szükségünk van egy mélyebb közösségre Veled. Kérünk töltsél be jobban a Te Szentlelkeddel! Kérünk, taníts minket imádkozni és igazán keresni a Te orcádat. Kérünk töltsd ki a megígért késői esőt a te egyházadra, amely a Te erőd által milliókat érhet el világszerte, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki vagy Te a valóságban. Köszönjük, hogy meghallgatod ezt az imát. Ámen. 

Írta  Kat Taylor

2015. március 26., csütörtök

100 nap imádságban 2

Imádkozzunk ma ezért!

1.   Imádkozzunk azért, hogy "ami megtörténhetett volna" 1901-ben, megtörténjék 2015-ben Jézus visszatérésének siettetésére.
2.   Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek vezesse a Generál Konferenciai ülésszak minden mozzanatát, hogy többet imádkozzunk együtt, beleértve a bűnvallást, alázatot, megbékélést, önzetlen szolgálatot és a misszióra való összpontosítást minden jelenlevőért és főleg a vezetőkért.
3.   Imádkozzunk azért, hogy Isten vezetése és áldása kísérjen minden napirendet és döntést.
4.   Imádkozzunk, hogy Isten mutassa meg, hogy kik kerüljenek a Generál Konferencia, Divíziók tisztviselői és vezetői helyére (sokan nyugdíjba mennek)
5.   Imádkozzunk azért, hogy az egyházban a misszió értékelése és a misszióért való lelkesedés felülkerekedjen minden más fölé.
6.   Imádkozzunk azért, hogy mindannyian tudatában legyünk annak, hogy az idők végén élünk, és hogy Isten prófétai üzenetének késlekedés nélkül hangoznia kell az egész világon.
7.   Imádkozzunk azért, hogy minden nap, amikor a küldöttek elhagyják az ülést, ahelyett, hogy a nézeteltérésekről beszélnének, Istent dicsőítsék az Ő lelki munkájáért, és saját megváltozott szívükért és életükért.
8.   Imádkozzunk az Euro-Ázsiai divízióért, hogy a Szentlélek áldja meg vezetőivel együtt (Guillermo Biaggi, Vladimir Krupskyi, Brent Burdick és csapatuk), amint felkészülnek a Generál Konferenciai ülésszakra.
9.   Imádkozzunk azért, hogy személyes és egyházi szinten elkötelezzük magunkat a Biblia naponkénti tanulmányozásában a Megújulás Isten Igéje által program segítségével.  

Meghívás az ő lábaihoz

Hazaérve Romániába újabb 10 havi afrikai szolgálatom után, meghallottam Isten szavát "gyere el csupán magadban egy puszta helyre és pihenj meg egy kicsit" (Mk 6:31).

Őszintén megvallva nem örültem ennek a hívásnak. Mindig aktív ember voltam. Az elmúlt öt évben önkéntes misszionáriusként dolgoztam Guyana-ban, Vanuatu-ban és Namíbiában. És ezt nagyon szerettem.

A valóság az, hogy az évenkénti hazalátogatások megviseltek a kultúrsokk miatt, és nem igazán éreztem, hogy be tudok illeszkedni. Így, amikor az Úr hívott, hogy pihenjek meg az afrikai missziós munkámból, mintha a halálos ítéletemet hirdette volna ki. Az egész életem a szolgálat körül forgott. Mit fogok tenni ezután? Tényleg összezavarodtam.

Vonakodva, vitatkozva és könnyek között engedelmeskedtem Istennek.

Nem sokkal ez után nagyszüleim otthonának a csendjében Isten elkezdett szólni hozzám: "Raluca, a szívedet akarom, nem csupán a szolgálatodat. Időt akarok tölteni veled. Hiányzik nekem az az idő, amit régen együtt szoktunk tölteni."

Hirtelen világossá lett előttem, hogy az elmúlt öt évben olyan szorgosan dolgoztam az Úrért, hogy észre sem vettem, hogy nem szenteltem időt Neki. Minden nap tartottam reggeli áhítatot, de gyakran sietve és felületesen. Az imám inkább egy monológ volt, kéréseim és panaszaim hosszú listája és nem igazi közösség Vele. A valóságban a szolgálatért éltem és nem Istenért.

 Hogy őszinte legyek, büszke voltam arra, amit tettem. Annak ellenére, hogy egy szegény országból való vagyok és nincs semmiféle bevételi forrásom, Isten gondoskodott rólam. Azért is büszke voltam, hogy lányként egyedül mertem elhagyni otthonom kényelmét és misszionáriusként veszélyes helyeken éltem, olyan helyeken, amelyekről nem sok lány álmodik.

Ahogy azonban a nagyszüleim otthonában ültem, rájöttem arra, hogy a szolgálati éveim valóján önmagamról szóltak, és nem annyira Istenről. A szolgálat és nem Isten lett életem ura. Miközben jó úr volt, nem az igazi Úr, akit követnem kell.

Példabeszédek 23:26-ban Isten kérése így szól: "Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék."

Az Úrnak hála, végül rájöttem, hogy mi hiányzott az életemből. Újra alá kellett rendelnem a szívemet Neki, meg kellett tanulnom odaülni a lábaihoz, és újraépíteni a kapcsolatomat vele. Ehhez fókuszváltásra és fegyelemre volt szükségem abban, hogy hogyan használom fel az időmet, de micsoda változás állt be ezek után lelki életemben!

Már majdnem öt éve annak, hogy eldöntöttem, több időt fogok eltölteni a lábainál, de őszintén szólva ezek az utóbbi évek voltak életem legszebb évei. Isten túlszárnyalta minden váradalmamat. Újra teljes munkaidős lelkészként dolgozom, de oly módon, ahogy legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Ez úgy értem, hogy ha valaki ismert volna a múltban, sosem gondolta volna rólam, hogy egy napon utazni fogok, előadásokat tartok, ima és megújulási szolgálatokat vezetek a világ különböző részein.  

De erre hívott el engem Isten, és most ahelyett, hogy a szolgálat körül forogna az életem, és akörül, hogy mit tehetek, minden Róla szól, és arról, amit Ő tesz. Isten ténylegesen bizonyította ígéretét, hogy Ő "mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint" (Ef 3:20). Nem lehetnék boldogabb, és nem lehetne nagyobb békém, mint ahogy ma van. Isten olyan jó!

Szívből jövő ima

Atyám, köszönöm, hogy elhívtál arra, hogy időt töltsünk lábaidnál, hogy jobban megismerjünk téged. Köszönjük, hogy nem mondtál le rólunk, még akkor sem, ha mi csak sietve töltöttünk el egy kis időt veled, és akkor sem, amikor sokkal inkább saját szolgálatunkra összpontosítunk, és nem személyesen Rád. Sok dologgal igazoljuk magunkat, hogy miért nem töltünk veled elég időt. Most ahogy elkezdjük a 100 napos imautazást, azért imádkozom, hogy taníts meg bennünket arra, hogy hogyan tehetünk téged ténylegesen az első helyre életünkben. Segíts alárendelnünk még a jó dolgokat is az életünkben, amelyek elfoglalták a Te helyedet, hogy ne a neked való szolgálat, hanem Te legyél az Úr életünk felett. Taníts meg bennünket arra, hogy tudjunk csendben ülni a lábaidnál és Tőled tanulni. És ez után küldjél el azokhoz, akiket el akarsz érni. Segíts, hogy a Te erőddel dolgozzunk és nem a mienkkel. Ámen.

Írta: Raluca Ril

 




2015. március 25., szerda

100 nap imádságban 1



100 nap imádságban

Imádkozzunk együtt!

1.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltéséért a 2015-ös Generál Konferenciai ülésszakra, amely bekapcsol bennünket a végső hangos kiáltásba és felhatalmaz arra, hogy bevégezhessük a munkát és végre haza mehessünk
2.   Imádkozzunk azért, hogy a küldöttek értékeljék az ülés mottóját: Kelj fel és világíts! Jézus jön! amely nemcsak az egyház egészét érinti, hanem minden hívőt, ahogy Jelenések 14 hármas angyali üzenetét hirdetjük.
3.   Imádkozzunk azért, hogy Isten töltse be az Almodom-ot (ülésterem) az Ő jelenlétével és hogy azok, akik belépnek ajtaján érezzék a Szentlélek erejét.
4.   Imádkozzunk azért, hogy ne csak ügyrendet tárgyaljon a Generál Konferencia, hanem egy lelki megújulás legyen, amelyre mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy erőnk legyen elérni a világos Krisztusnak.
5.   Imádkozzunk azért, hogy az előadók felkészültek legyenek, és a Szentlélek kenje fel őket; és azért is, hogy a résztvevők szíve készen legyen az üzenet megértésére.
6.   Imádkozzunk azért, hogy a fordítások tiszták legyenek és a Szentlélektől áthatottak.
7.   Imádkozzunk azért, hogy az ifjúsági és gyermekprogramok megújító hatásúak legyenek fiataljaink számára. És azért is, hogy a szolgálattevők felkészültek legyenek
8.   Imádkozzunk azért, hogy az Alomodom nem adventista munkásait és személyzetét érintse meg mindaz, amit az adventisták életében látnak.
9.   Imádkozzunk a Szentlélek különleges kitöltéséért a Kelet-közép Afrikai Divízió vezetőségére, ahogy a Generál Konferenciai ülésszakra készülnek: Blasious Ruguri, Nthaniel Walemba, Jerome Habimana és csapatuk
10.               Imádkozzunk a Kelet-közép Afrikai Divízió Nagyvárosi missziós kezdeményezéseiért

Azért könyörgünk, amit csak Isten tehet meg!

Ézsaiás 55-ben ezt olvashatjuk: "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál" (Ésa 55:8-9).

Ha Isten bölcsessége és útjai annyira magasabbak a mieinknél, hogyan reménykedhetünk abban, hogy valaha is azok leszünk, akiknek Isten elhívott? Továbbá hogyan reménykedhetünk abban, hogy munkálkodni fog a mi gyülekezeteinkben, amire pedig oly nagy szükségünk van?

A válasz: az egyetlen reményünk a Szentlélek erejében van!

A Krisztus példázataiban Ellen White ezt írja: "Könyörögjenek Szentlélekért! Isten állja minden ígéretét. Bibliáddal a kezedben mondd: ígéretedre hivatkozom: "Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek" (KP 97. oldal).

A Signs of the Times-ban (Az idők jelei) a késői eső sürgős szükségletére utalva Ellen White így folytatja: "A keresztények kérjék hittel a megígért áldásokat, és megkapják azokat. A Szentlélek kitöltetése az apostolok idejében a korai eső formájában történt, és az eredmény dicsőséges volt. A késői eső azonban sokkal nagyobb mértékű lesz" (The Signs of the Times, 1914. Február 17.)  

Keressük ma buzgósággal az Urat személyesen és közösségileg is egyházunkért.

Ima:

Drága Urunk! Ahogy ma elkezdjük a 100 napos imaközösséget, meg szeretnénk újítani elkötelezettségünket irántad, és kérni téged, hogy tedd meg az életünkben, amit te egyedül tudsz megtenni a Szentlélek ereje által. Arra is kérünk, hogy tegyél bennünket erős közbenjárókká vezetőinkért, egyházunkért és azért, hogy kitöltsd Lelkedet egyházunkra, úgy ahogy megígérted. Előre is köszönjük, amit tenni fogsz válaszként imáinkra. Ámen.

Ígéretek:
"de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2 Krón 4:14)

"Kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi eső idején! Az Úr alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek" (Zak 10:1).