100 nap imádságban - 100

100. nap – 2015. július 2., csütörtök

„Amikor a Szentlélek kitöltetett pünkösdkor, olyan volt, mint nagy szél zúgása. Nem korlátozta semmi a mértékét, betöltötte az egész helyet, ahol a tanítványok tartózkodtak. Így adatik majd nekünk is, amikor szívünk felkészül a befogadására.”

(The Review nad Herald, 1902. június 10.)

IMACÉLOK:

1.    MA KEZDŐDIK A GENERÁL KONFERENCIA ÜLÉSE! Imádkozzunk, hogy ezen ülésszak ideje alatt mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Isten meghallgatta népe imáit, és ennek eredményeképpen bőségesebb áldást áraszt minden jelenlévőre, mint azt kértük vagy reméltük volna.

2.    Imádkozzunk, hogy amint a küldöttek az Alamodome-ba érkeznek az ülés első napján, Urunk megszentelő jelenlétét érezzék, és úgy viselkedésükben mind beszélgetéseikben arra törekedjenek, hogy megdicsőítsék az Istent!

3.    Imádkozzunk azért, hogy a késői eső kitöltessen Isten egyházára a Generál Konferencia ülésének ideje alatt, és „Ami megtörténhetett volna” 1901-ben, az megtörténjen 2015-ben, és Jézus hamarabb visszajöhessen!

4.    Imádkozzunk azért, hogy a bizottságok munkája rendben megkezdődhessen, s hogy a lelki üzenet, ami megadja az egész ülés alaphangját, elérje célját; Isten munkálkodhasson, és sátánnak esélye se legyen arra, hogy elterelje a figyelmet a lelki ráhangolódásról!

5.    Imádkozzunk azért, hogy az ülés napirendjét Isten vezesse, könyörögjünk annak zökkenőmentes lebonyolításáért, s hogy a gyűlések időben és hatékonyan történjenek!

6.    Imádkozzunk bölcsességért, és a ma megszavazandó nyilatkozatokért, amelyek megerősítik, hogy az egyház hitének és működésének alapja a szent Biblia, és bízunk Ellen White írásaiban is.

7.    Imádkozzunk azért a 35 uniókonferenciáért, amelyek a legutóbbi, 2010-ben megtartott Generál konferenciai ülés óta szerveződtek meg, s amelyek megalakulását most fogják szavazatukkal hitelesíteni a küldöttek.

8.    Imádkozzunk, hogy Isten vezetése nyilvánuljon meg abban is, hogy ki kerül be a jelölő bizottságba, amelynek tagjait szintén a mai nap során fogják megszavazni. Ma fogják megvitatni, kit válasszanak (vagy jelöljenek újra) a Generál Konferencia elnöki tisztségébe.

9.    Imádkozzunk azért, hogy az egymás iránt tanúsított alázatunk és szeretetünk nyilvánvalóvá tegye mindenki számára, aki bennünket figyel, hogy Krisztus él a szívünkben, hiszen a Biblia azt mondja, hogy akkor vagyunk az Ő tanítványai, ha szeretjük egymást.

10.                   Imádkozzunk azért, hogy minden döntés, amit meghoznak az ülés során, Isten akaratával megegyező legyen, és végül az Ő dicsőségét szolgálja!

Fejezzük be a versenyt együtt!

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: 1Kor 9:24-27

·       Alapige: 1Kor 9:24

Az utolsó egy-két kilométer a legnehezebb, úgy hallottam. Éppen az a szakasz, amikor a cél már szinte látótávolságban van. Ezt az igazságot magam is megtapasztaltam az első félmaratoni futásom alkalmával.

Emlékszem, amikor az 5 kilométert jelző táblát elhagytam, rápillantottam a hőmérőre is: 3,8 °C fokot mutatott. Hideg volt. Ám nem egyedül futottam, hiszen velem tartottak rokonaim és barátaim is. Mind együtt edzettünk erre az eseményre. Amikor pedig jó barátok vesznek körül, gyorsabban fogynak a kilométerek. És persze a pályán ott volt még körülöttem több ezer idegen is, akikkel ugyanazon cél felé igyekeztünk.  

A 8-9. kilométernél az út egy folyó mentén vezetett végig. A tömeg minden egyes lépéssel ritkult körülöttünk, és tekintetünk a horizonton pihent, nem a lábunk alatt elhaladó poros földet néztük. Már régen beálltunk egy bizonyos ütemre, és kényelmesen beszélgettünk futás közben, gyakran egymásra néztünk, nevettünk.

Valahol a 16. kilométer után néhányan úgy döntöttünk, kicsit lassítunk az iramon. Mostanra éreztük a jóleső fáradtságot, ami a kimért, de tartós erőkifejtés következménye. Tudatosan figyeltük a kilométerjelző táblákat is.

Aztán jöttek a rettegett utolsó kilométerek. Utunk elkanyarodott a folyó mellől, és hegynek felfelé vezetett a belvárosi kerület felé, ahol (a jelek szerint) a célvonalat találjuk majd. A futók hirtelen egy sorba rendeződtek, egyesek elhúztak mellettem, mások lemaradtak. A lábunk? Ha eddig nyöszörgött, hát most már sikoltott rendesen. Egyre több versenyző mellett futottunk el, akik már csak gyalogoltak, vagy meg is álltak. A fáradtság és a kilométertáblák közötti, végtelennek tűnő távolság együtt komoly harcot indított el agyunkban és lábunkban is.

Mennyire hasonló a helyzet, amikor a 11 órás „futókkal” találkozunk a verseny előttünk álló szakaszában! Sokan hosszú kilométereket tettünk már meg az első szeretet tüzében, lelkesen. Dombok között, gyönyörű völgyekben haladtunk, békés patakok mentén futottunk végig. De most az utunk másfelé kanyarodik, és egyértelműen felfelé tart. … A kilométerek lassabban fogynak, mint valaha. A cél pedig mintha távolodna tőlünk… De vajon nem ismerjük a verseny tervezőjét? Nem azt ígérte, hogy a cél pontosan ott lesz, ahol lennie kell, sem egy lépéssel hamarabb, sem egy lépéssel később?

Igen, a fáradtság igazi, de a bajtársiasság átsegít ezen is. Bármi áron elérjük a célt. Mindnyájan, együtt. Kiabálunk egymásnak. Nyöszörögve kaptatunk a hegyre. Visszakocogunk, hogy támogassuk azokat, akik lemaradtak. Még egy sarok, és talán ott a cél. De nem… talán a következőnél. Ó, igen! Már látszik! A „diadalív”, ami a lefutott távot jelzi. A cipőnk orra már a célban, hivatalos idő teljesítve. Mindenki nyakában ott az érem. Teljesítettük! És senki sem veszett el közülünk.

Nos hát, ilyen időt élünk most. Minden áron el kell jutnunk a célig. És mindenkinek. Menjünk együtt, imádkozva és dicséretet énekelve! A cél már itt van, a következő kanyaron túl. Majdnem otthon vagyunk!

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk! Segíts nekünk, hogy beléd kapaszkodhassunk, tudván, hogy „aki elkezdte [bennünk] a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 4:6). Segíts, hogy ne adjuk fel annak ellenére sem, hogy a kilométerek egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. Segíts kitartani, amíg bizton haza nem vezetsz bennünket! Jézus nevében, ámen!

Írta: Seán Nebblett

További idézet: „Ahhoz, hogy diadallal megfussuk hitünk pályáját, éppen olyan fontos kitartást, türelmet és önmegtagadást gyakorolnunk, mint tették azt a görögök és rómaiak a különböző versenyeken… Mindent félre kell tenni, ami akadályozna, semmi sem húzhat vissza. S miután mindezt megtettük, egy végső erőfeszítés szükséges még a győzelemig” (Sketches from the Life of Paul [Jegyzetek Pál életéből], 164. o.). 

100 nap imádságban - 99

    99. nap – 2015. július 1., szerda

„A Sátán által felhalmozott akadályok – legyenek bár látszólag oly áthatolhatatlanok, mint az örök hegyek – eltűnnek a hit parancsára. ‘Semmi sem volna lehetetlen néktek’.”

Ellen G. White: Jézus élete, 364. o.

IMACÉLOK:

1.    Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a 2015-ös Generál Konferenciai ülésszak idejére, minden küldöttre és résztvevőre San Antonióban, oly mértékben, hogy félre tudjanak tenni minden büszkeséget, gonosz beszédet, követelőzést bizonyos tisztségre való megválasztásért; hanem helyette inkább alázattal keressék Isten áldásait - a mennyből áradó elismerést - még akkor is, ha másokat magasabb tisztségbe helyeznek, mint őket.

2.    Imádkozzunk, hogy úgy kezeljük a meg nem értést és a különbségeket, hogy inkább több időt töltsünk az imádsággal és Isten Igéjének tanulmányozásával, ahogyan az úttörőink tették.

3.    Imádkozzunk, hogy az evangélium változtasson meg bennünket és formáljon át, hogy egyénenként, személyesen éljünk és járjunk naponta Krisztussal, és ez minden cselekedetünket és életünket betöltse.

4.    Imádkozzunk, hogy távolítsuk el szívünkből az önzést. Csupán Isten képes győzelmet adni számunkra önző bálványaink felett.

5.    Imádkozzunk, hogy Isten áldjon meg és vezessen bennünket, miközben naponta hallgatjuk a különleges tapasztalatokat. Imádkozzunk, hogy ezek a tapasztalatokat bátorítsák az embereket arra, hogy Jézusért éljenek és elérjenek embereket Istenért, személyesen, gyakorlati módon.

6.    Imádkozzunk, hogy Isten helyezze (vagy tartsa meg) a különböző osztályok vezetőit és a vezetést, hogy Övé legyen a dicsőség az egyház missziójának előmozdítása érdekében a Generál Konferencia Központjában.

7.    Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg a Generál Konferencia kommunikációs vezetőit és az Adventist Review News munkatársait, miközben a híreket közlik az ülés alatt, hogy ugyanakkor ők is keressék Istent, továbbá adjanak dicsőséget és tisztelet Istennek, valamint azok is, akik nézik a közvetítéseket.

8.    Imádkozzunk fiataljainkért és a gyermek programokért, a nagyobb támogatásért és érdeklődésért a gyülekezeti tagjaink részéről és az irodai dolgozókért, miközben tanfolyamot tartanak az ifjúságnak, hogy legyenek misszionáriusok az örök élet számára, ne önmaguknak és a világnak éljenek.

9.    Imádkozzunk, hogy a Szentlélek töltse be a Dél-Ázsiai-Csendes-Óceáni Divízió vezetőségét és a küldötteit, hogy Isten adjon nekik bölcsességet a döntéshozatalkor.

10.                   Imádkozzunk, hogy Isten Egyházában legyen ébredés (figyeljünk, imádkozzunk és tanulmányozzuk az Igét), hogy felismerjük az idők jeleit és felkészüljünk Jézus második eljövetelének várására.

Ne add fel! Tarts ki! Majdnem Hazaértünk!

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: 2Timótheus 4:1-8

·       Alapgondolat: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Timótheus 4:8).

Emlékszem arra, amikor néhány évvel ezelőtt részt vettem a Bibliatáborban a Colorado-i hegyekben. Azelőtt még soha nem jártam Colorado államban, és nem tudtam, milyen csodálatosak ott a hegyek. Tulajdonképpen még most is látom magam előtt a Sziklás-hegység színpompáját, és a kis csapatunkat, amint egyik reggel mászik fel a hegyre. Lélegzetelállító volt.

Habár, elmondhatjuk, hogy mennyi szépséget láthatunk, mégis ha összehasonlítjuk azzal, amit Isten készít számunkra az örökkévalóságban, nem bámulatra méltó? „Isten jelenlétének egy-egy fényjelét ebben az életben is felfoghatjuk már, s megízlelhetjük a menny örömét is; de a tökéletes öröm és boldogság csak az eljövendő életben vár reánk. És ott az örökkévaló élet rávezet majd arra, milyen magasztos rendeltetése van az embernek, akiben visszaállíttatott az Isten képe.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 561. o.).

A sziklás csúcsra nem volt egyszerű feljutni. Az első alkalommal, amikor a csapat felment, én nem tudtam végigküzdeni az utat. A félelem szó szerint megbénított, amikor letekintettem a körülöttem levő mélységbe. Tudjátok, féltem a magasságtól, és a gonosz ezt tudta. Ahogy haladtam felfelé a sziklás hegyen, egy halk hang súgta a fülembe: „Nem tudsz felmászni! Ez túl nehéz neked! Ha mégis felmész, valószínűleg lezuhansz vagy kifulladsz a hegyen.”

Remegtem a félelemtől, megálltam a felfelé vezető úton és kiabálni kezdtem. Majd óvatos léptekkel visszafelé indultam, amikor néhány barátom visszafordult és segített nekem. „Meg tudod csinálni! Csak lépj ide, most pedig ide!” – bátorítottak. A szeretetük és együttérzésük elűzte a félelmemet, végül lépésről lépésre elértem a hegy tetejét. Kitűnően éreztem magam. A dicsőséges és csodálatos látvány mindennél többet ért, és a küzdelem árán szerzett tapasztalat felvitt a magasságba.

Emlékeztetni szeretnélek, hogy az Úr bátorít, támogat és vigaszt nyújt számunkra a mennyei otthon felé vezető úton! Ahogy ezt a Zsidókhoz írt levél 13:5-6 versében olvassuk: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Ezért bátran mondhatjuk: „Az Úr az én segítségem. Nincs, mitől féljek. Ember, mit árthat nékem?”

Vagy ahogyan Róma 8:31 versében olvassuk: „Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Az életünk útján és a Mennybe vezető utunk talán olyan, mint az én első hegymászásom Coloradóban. Az odavezető úton jöhetnek kétségek, ekkor figyeljünk Isten ígéretére, és ne arra, amit a gonosz angyal hazudik nekünk, hogy nem tudunk előre haladni az Atyához, mert már túl sokat vétkeztünk ahhoz, hogy elérjük a célt. Ne figyeljünk a kísértő hangjára! Habár vannak nehéz időszakok, amikor a küzdelemben lefelé tekintünk, mégis előre kell haladnunk, és tekintetünket Jézusra kell emelni. A mennybe vezető út nem könnyű, de a legértékesebb lesz, amikor elérjük a túlsó partot. Bármerre tekintesz az elkövetkezendő napokban, emlékezz arra, hogy Jézus melletted van. Ha Őfelé tartasz, és Őt képviseled, nem hagy cserben. Segít neked és vigyázz rád, amikor szükséges. Mellette biztonságban érsz HAZA!

SZÍVBŐL JÖVŐ IMÁDSÁG:

Mennyei Atyánk! A Biblia elmondja nekünk, hogy a haza vezető út nem lesz könnyű. Tudjuk, hogy sok megpróbáltatás lesz a felfelé vezető úton. Ezért, szükségünk van a Te vezetésedre és segítségedre, hogy a keskeny úton maradjunk. Segíts, hogy naponta átadjuk magunkat neked, és rajtad tartsuk a tekintetünket! Segíts, hogy halljuk csengő hangodat és ne adjunk helyet a csüggedés sugalmazásának, ami az ördögtől jön. Kérünk, védjél és oltalmazzál meg bennünket a támadásokkal szemben, addig, míg hazaérünk! Jézus nevében imádkoztunk. ÁMEN!

Írta: Kat Taylor

Fordította: Tokics Mária