Heti imacélok - augusztus 20-27. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Heti imacélok

Fókuszban az Észak-amerikai Divízió (NAD)

(augusztus 20-27.)

Tények röviden a NAD-ról: Az Észak-amerikai Divízióhoz tartozik Bermuda, Kanada, Guam és Mikronézia, valamint az Egyesült Államok.    A divízió területén az adventista gyülekezeti tagok száma 1,2 millió, akik a világ minden fő kulturális és etnikai csoportját képviselik. A gyülekezetek száma több mint 6000.

Habár az Észak-amerikai Divízió volt a Hetednapi Adventista Egyház bölcsője, mégsem ismerték el divízióként 1985-ig. Több mint 150 éven keresztül vitte előre az egyház misszióját világszerte, hiszen mintegy 200 országban terjesztette az adventi üzenetet.

·      Imakérés: Imádkozzunk Dan Jackson elnök testvérért, Alexander Bryant titkárért és Thomas Evans kincstárnokért. Könyörögjünk az uniók, az egyházterületek vezetőiért és a helyi gyülekezetek lelkészeiért, hogy az evangélium gyorsan terjedjen a divízió területén!  

·      Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy sokan jussanak el Krisztus megismerésére a NAD területén található 60 kórházon, 1200 iskolán, 15 egyetemen és az ott dolgozó munkatársakon keresztül!

·      Imakérés: Nemrégiben az USA Today azt írta a Hetednapi Adventista Egyházról, hogy Észak-Amerikában etnikai szempontból ez a legszínesebb egyház. Imádkozzunk azért, hogy a sokszínűség ellenére egység legyen az Észak-amerikai Divízióban és a gyülekezetekben!

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeti tagjainkért Guam szigetén és Mikronéziában, hogy Isten adjon nekik békét, erőt és biztonságot, valamint tartsa vissza a háború szeleit! (A nyilatkozat teljes szövege angolul az Észak-amerikai Divízió honlapján található.  ( Itt olvasható a nyilatkozat.)

·       Imakérés: Imádkozzunk az Észak-amerikai Divízió fiataljaiért! Kérjük, hogy Isten országát és az ő igazságát keressék először! Imádkozzunk, hogy ne engedjék szívükbe az őket körülvevő szekularizmus hatását, hanem legyenek inkább tisztán ragyogó fénysugarak kortársaik számára, és aktívan hirdessék Jézus Krisztus második visszajövetelét!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy a NAD területén élő gyülekezeti tagok mindegyike tevékenyen vegyen részt Isten utolsó nagy evangelizációs munkájában a Föld bolygón! Imádkozzunk, hogy valóra váljon a Teljes tagbevonás Észak-Amerikában úgy a fiatalok, mint a felnőttek körében!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Imádkozzunk a Ki a sótartóból Missziótalálkozó közelgő alkalmáért, amelyet 2017. október 28-ra tervezünk Debrecenbe. Fő előadó Szabó László

·       Imakérés: Imádkozzunk az ősszel kezdődő missziós tevékenységekért. A nyári szünet után újra indulnak a Bibliai szabadegyetemek, a Reformáció 500. évfordulója kapcsán tervezett missziós programok, evangélizációk, bibliaklubok.

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló Befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)

Hogyan lakott jól száz ember négy tepsi lasagnából a gyülekezetemben?

- írta: Christina Osborn

Tegnap én ettem meg a csoda-lasagna utolsó darabját. Hadd meséljem el részletesebben a történetet!

Egy barátunk halotti torára készítettük tervet, és azt mondták nekem, hogy mivel mások viszik a lasagnát és egyéb főtt ételeket, én csak süteménnyel készüljek. Persze a biztonság kedvéért rákérdeztem a férjemre, Nicholas Osborn lelkészre, és ő is megerősítette: csak süteményt kell vinnem.

Amikor megérkeztünk a gyülekezetbe, három asszony szorgoskodott ott: Jean Shaver, Valena Stulzman és Lois Roggow. Lois sütötte a lasagnát: három nagy tepsivel, és egy kisebbel. Sok-sok desszertet láttam az asztalon és egy kevés kenyeret, de semmi többet. Egy pillanat alatt felmértük a helyzetet: valami félreértés történhetett.

Két asszony elszaladt a boltba, hogy gyümölcslevet és salátát vegyenek. Ketten pedig nekiálltunk kenyeret kenni, hogy melegszendvicset készítsünk. Óvatosan kilestem az ajtón, hogy megszámoljam a vendégeket: 80, 90, 100, aztán abba is hagytam a számolást. Világos, hogy túl kevés a lasagna, még ha a vendégek fele marad is ott ebédre.

Amikor a másik két asszony visszajött, mondtam nekik, hogy most pontosan olyan csodára van szükségünk, mint amilyen az öt kenyér és két hal esetében történt. Gyorsan körbeálltunk, és buzgón imádkoztunk, hogy az Úr tegye meg ezt a csodát a lasagnáért.

A szertartás végeztével az emberek lassanként besorakoztak az ebédlőbe. Hamarosan elfoglaltak minden széket, amit az asztalok köré elhelyeztünk, szám szerint 87-et. Elmondtuk az imát, majd nekiláttunk az étel kiosztásának. A tányérra kerülő adagok hatalmasnak tűntek nekem, ezért odasúgtam a testvérnőknek, hogy kisebb adagokat mérjenek. Szót is fogadtak, de a tányérokon továbbra is óriási lasagna-halmokat láttam.

Amikor az utolsó tepsinél tartottunk, felnéztünk az éhes emberek sorára, ami még mindig ott kígyózott az üres tepsik előtt. Az egyik asszony azt mondta, ő elmegy a konyhába, hogy utoljára megnézze, nem maradt-e még étel. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy nagy tepsivel jött vissza, ami tele volt lasagnával!

Megállapítottam, hogy még legalább 35 ember várakozik éhesen, nem számolva azokat, akik úgy döntöttek, egyáltalán nem esznek. Újra imádkoztunk az Úrhoz, hogy sokasítsa meg a lasagnát.

Az utolsó tepsiből jókora adagokat mértünk ki a tányérokra. Aztán hirtelen csak azt láttuk, hogy mindenki ül és eszik. Belekukkantottam a tepsibe, és csodálkozva láttam, hogy egyharmada még mindig tele van. Hogy lehet ez? Ó, én kicsinyhitű! Sokkolt, aminek a szemtanúja lehettem: valódi csoda történt!

Később, amikor már mindenki jóllakott, az egyik asszony megkérdezte, haza szeretném-e vinni a maradék lasagnát. Hogy? A maradékot? Igen, a maradékot - válaszolta ő.

A vendégek távozása után újra körbeálltunk a konyhában, megfogtuk egymás kezét, hálaimát mondtunk, és sugárzó arccal énekeltünk. Habár be kell vallanom, nekem elcsuklott a hangom közben...

Aztán eljött a tegnapi nap. Nagy rohanásban voltam, beugrottam hát a konyhába, mert úgy éreztem, menten elájulok az éhségtől. Kinyitom a hűtőt, és mit pillantok meg először? A csoda-lasagnát, amit maga az Isten keze érintett és szaporított meg annyira, hogy a maradékot még haza is hozhattam.

Christina (Potter) Osborn a lelkész, Nicholas Osborn felesége. Dél-Dakotában, a Hurley, Mitchell, Platte és Yankton gyülekezetekben szolgálnak, a Dakota Egyházterület legnagyobb körzetében.