2018. január 28., vasárnap

Heti imacélok - január 28 - február 4. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK


Heti imacélok
(2018. január 28 – február 4.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Teljes tagbevonás 2018-as eseményeiért és összejöveteleiért. Ezek a következők: Ghána (2018. február 3-17), Japán (2018. május 4-20), Zambia (2018. 8-23) és a Fülöp-szigetek (2018. július 13-28).  
·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy az Úr adjon különleges bölcsességet a Generál Konferencia Egységet Felügyelő Bizottság tagjainak!  
·       Imakérés. Kérünk, imádkozzatok a japán misszióért, mivel ez egy nagyon elvilágiasodott kultúra. Imádkozzatok a japán lelkészekért és gyülekezeti tagokért, hogy felkészüljenek az összejövetelekre és a japán ifjúsági csapatért, akik házról házra fognak könyvet árulni.    
·       Imakérés. Kérünk, imádkozzatok a Generál Konferencia bizottságának következő tagjaiért, akik hivatalból töltik be ezt a szerepet (hivatalból azt jelenti, hogy valamelyik alábbi egység vezetőiként tagjai a Generál Konferencia Végrehajtó Bizottságának):
o   Felnőtt Szombatiskolai tanulmányok: Clifford R. Goldstein, főszerkesztő
o   Andrews Egyetem: Andrea T. Luxton, rektor
o   Archiválás, statisztika és kutatás: David Trim, igazgató
o   Bibliakutató intézet: Elias Brasil de Souza, igazgató
o   Földtani kutatóintézet: L. James Gibson, igazgató
o   Hope Channel: Derek J. Morris, igazgató
o   Loma Linda egyetem: Richard H. Hart, rektor
o   Ministry magazin: Pavel Goia, főszerkesztő
o   A Generál Konferencia korábbi elnöke: Jan Paulsen
o   Review and Herald Kiadóhivatal: Robert E. Lemon, igazgató
o   Ellen White Intézet: James R. Nix, igazgató
·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Generál Konferencia stábjának egészségéért. Komoly influenzajárvány van a marylandi központban és szükségük van Isten gyógyítására, hogy erejük legyen a szolgálatra.
  
Magyar imacélok:
·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Ki a sótartóból Missziótalálkozó következő alkalmáért! Az előkészületek már folynak. Előadóink Raafat Kamal és Simon Martin testvérek lesznek.
·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy egyházunk Magyarországon az elkövetkezendő évben meglássa Isten tervét és vezetését, és mindenben hűségesen kövesse akaratát!   
·       Imakérés: Imádkozzunk a magyar egyház missziós tevékenységeiért! Imádkozzunk a Bibliai szabadegyetemek, evangelizációk, bibliaklubok sikeréért és áldásáért!
·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Villámlás, amely válasz volt egy imára – írta: Andrew McChesney

Inaciu da Kosta lelkész korán kelt, mert egy hosszú gyalogút várt rá Kelet-Timor szigetén.

50 km-t kellett gyalogolnia lakóhelyétől Lospalos városától fel, a hegyek közé egy Luro nevű faluba, ahol találkozója volt egy misszionáriussal.

Imaciu elfogyasztotta reggelijét, amit felesége készített neki rizsből és friss, leveles zöldségekből. Fogta a Bibliáját és az esernyőjét. Az Ausztráliától északra eső trópusi szigeten gyakran és váratlanul eredt el az eső, ezért az ott élőknek bölcs dolog esernyőt vinni magukkal. Inaciunak nem volt autója vagy motorja, így hát gyalog ment.

Inaciu megállt néhány gyülekezeti tag házánál, hogy imádkozzon és Bibliát olvasson velük. Kelet-Timor szigetén nem sok adventista él, így nem sok helyen kellett megállnia. De a látogatások miatt nem haladt úgy, ahogy kellett volna, s még csak az út kétharmadánál tartott, amikor ráesteledett.

Inaciu felnézett a csillagos égre, és erősen gondolkodott, hogy mitévő legyen. Még 25 kilométernyi út állt előtte a sűrű dzsungelben, felfelé a hegyen, hogy elérje a falut. Éhes is volt, mert semmit sem evett reggeli óta. Zseblámpát sem vitt magával.

Eleredt az eső. Inaciu kinyitotta az ernyőjét, és így okoskodott magában: „Ha hazamegyek, 25 kilométert kell gyalogolnom, ha folytatom az utat, akkor is 25 kilométert megyek.”

Inaciu imádkozott, hogy az Úr vezesse őt. Ima után az a gondolata támadt, hogy ha hazamegy, akkor reggel újra meg kell tennie ezt a hosszú utat. Úgy döntött hát, hogy továbbmegy a falu felé.

Az eső eleinte csak csöndesen esett. De amint a lelkész felfelé ment a hegyen, zuhogni kezdett. Villámok cikáztak, mennydörgés csattant. Miután 9 kilométert megtett, Inaciu már mélyen bent járt a dzsungelben. Az eső kopogása és a mennydörgés közepette még másféle morajlást is hallott. Figyelmesen hallgatózott. Zúgó folyó hangja volt az. A sötétben azonban semmit sem látott. Félni kezdett. Így szólt magában: „A családom nem ismeri ezt az utat, ami a falu felé vezet. Ha beleesnék a folyóba, az elvinne az óceánba, és megfulladnék.” Így imádkozott: „Istenem, ha akaratoddal megegyezik, segíts, hogy eljussak a faluba!

Inaciu csöndesen álldogált vagy öt percig, és tűnődött, hogy mit tegyen. Ekkor fényes villámlás cikázott az égen, és ő a fényben meglátta az előtte kanyargó, széles folyót. Megint imádkozott. Istenem, ha akaratoddal megegyezik, add, hogy eljussak a faluig! Add, hogy a villámlás tovább tartson!”

Egy pillanattal később újra villám hasított át az éjszakai égen, és Inaciu tisztán látta maga előtt a folyót. Meglepetésére a villám nem hunyt ki, hanem tovább fénylett, akár a Nap, és a dzsungel szinte nappali fényben úszott.

Kidőlt fákat látott a folyóban, a víz színén. Leszaladt a partra, és tönkről tönkre ugrálva átkelt a folyón. Amikor átért a másik oldalra, a villámlás hirtelen mennydörgés kíséretében kihunyt. A villám fénye kerek két percen át világította meg a folyót!

Három órával később, éjfélkor érkezett meg a faluba, és hálát adott Istennek a biztonságos útért.

Andrew McChesney az Adventista Világmisszió szerkesztője. Ezt a történetet engedéllyel közöltük. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése